Sziasztok !

                                                         Megtérésem története.

Gyermekoromban éltem az életem mint sokan mások. Próbáltam kihozni a maximumot amit lehet az életből. A változás akkor kezdődött  amikor valaki el kezdte csúfolni a másikat. Abban nincs semmi különös amikor valaki csúfolódik vagy gúnyolódik. Miért kezdődött is itt a változás. Na de hogyan csúfolódott, ez itt a kérdés. Azt mondta az egyik gyerek a másiknak: Árulkodós (JÚDÁS) nem kap piros tojást. Ez egy igen hétköznapi közmondás. Ekkor figyeltem fel arra ki is az a (JÚDÁS). Miért nem azt mondja : árulkodós Zolika nem kap piros tojást. Mit is tett az a (JÚDÁS)?! Miért? Kit árult el? És itt ettől a ponttól kezdve kezdtem keresni ISTENT. Sokat olvastam a Bibliát. És elkezdtem a katolikus hittanra járni. És ott megkeresztelkedtem és elsőáldozó is voltam bérmálkoztam is. Ekkor 14 éves voltam. Ez a saját döntésem volt. Jártam Vasárnaponként templomba is. Nehéz volt a törvényeket betartani és mindig gyónni. Észre kellett vennem azt is ,hogy nem igazán követik a Bibliát a katolikusok. PL: Miért keresztelnek csecsemőket? Miért imádkoznak Máriához? Miért nem csak Istenhez? Stb… Holott ezeket a Biblia nem írja. Ezek a dolgok nagyon lesújtottak És itt egy kicsit eltévelyedtem vagyis letértem a helyes útról. Ittam és sok más helytelen hülyeséget csináltam. Be kellett látnom, hogy ezek a dolgok jóra nem vezetnek. Hála Istennek megtaláltam azt az asszonyt aki miatt is abba hagytam a zűrös életemet. Egy csodálatos asszonnyal áldott meg az Úr. Ő olyan igazi kincsnek számít és minden perc vele ajándék az életemben. Ő nem volt vallásos ember,de volt Bibliája. Sokat beszélgettünk a házasságról. Mindig beszéltem az evangéliumról neki milyen fontos a házasság. Nem akartam bűnben élni. Jó vallásos ember akartam lenni. Teltek múltak az idők és szép lassan a feleségem is kezdett hinni Istenben. A feleségemmel elmentünk a katolikus paphoz és mondtuk neki hogy össze szeretnénk házasodni. Nem mindig tudtunk elmenni a hittanra ,mert aki házasodni akar a katolikus templomban annak el kell járni rendszeresen az órákra. Mert különben nem jön össze a házasság. A feleségem megelégelte az egészet és már nem is akart hittanra járni. Nagyon kétségbe estem ,hogy most mi lesz velünk. Mindenképp Isten előtt akartam a házasságot. Vallásos ember révén féltem, hogy bűnben leszek és akkor őrök halál vár rám. Aztán a polgári esküvő megtörtént és minden szépen lezajlott. Kivéve azt a kis fekete foltot ,hogy a szüleim 30 év házasság után szétmentek. Pont az esküvő hetében. Éltük a kis életünket és közben azon gondolkodtam vajon  Istenért csak annyit tehetek, hogy minden Vasárnap  elmegyek és kész. Le van tudva és jó van. Többet akartam tenni ,szolgálni ,közösségben lenni a hívőkkel és segíteni testvéreimnek. Szolgálni az Urat. Egyszer csak egy szép estén kopogtatnak az ajtón. Olyan este fél kilenc is volt talán. Kinyitottam az ajtót és két derék fiatalember állt az ajtó előtt. Öltöny ,nyakkendő stb. Kérdeztem, mi járatban vannak? Mondták: Ők az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának a tagjai és az evangéliumot jöttek hirdetni nekünk. Be engedtük  őket és 4 évig az egyházuknak a tagjai voltunk. Ők azt tanították, hogy a vissza állított evangélium. És ez a helyes igaz evangélium és csak az ő tanításaik és szertartásaik által lehet elnyerni az örök életet. Kérdem én akkor Jézus miért halt meg a keresztfán? És ez volt a forduló pont ,hogy kilépjünk az egyházból. Nagyon el voltunk keseredve ezek után ,hogy most hogyan tovább. Istenben a hitünk az mindig megvolt. Most melyik az igaz gyülekezet kérdeztem magamtól. Hála Istennek nem hagyott el bennünket. Egy szép tavaszi délután sétálgattam a feleségemmel és észrevettem egy hirdetést. Ami fórum beszélgetésre invitálta az embereket a Biblia Baptista gyülekezetbe. Gondoltam elmegyek mit veszíthetek vele. Elmentem és nagy szeretettel fogadtak minket. Volt ott egy ember aki Istenajándékáról beszélt. Mondta, hogy el kell fogadnunk azt. Ez ajándék és nem a cselekedetünk által kapjuk. Isten ajándéka ez. Mi van kérdeztem magamtól. Mit kell elfogadni? Akkor nem nagyon értettem az egészet. Amikor eljöttem a gyülekezetből föl írtam a vendég könyvbe a címem és a nevem. Rá egy két napra megjelent a lelkipásztor. Sokat beszélgettünk  Isten ajándékáról. És rájöttem vagy is megértettem ,hogy mi az Isten ajándéka. Nem elég hinni az Úr Jézus Krisztusban. Hiszen az ördögök is hisznek. El kell fogadnom a szívemben az Urat. És megbánni a bűnömet teljes szívvel. Imádkoztunk és befogadtam Jézust a szívembe örökre. És az óta máshogy járok és kelek. És tudom ,hogy ha meghalok a mennyek országába kerülök. Mert nem örök életem lesz majd. Hanem örök életem van ,mióta befogadtam az Úr Jézus Krisztust a szívembe. 

Vissza a főoldalra.