Egy igaz megtért keresztény
felemelkedése az örök életbe Jézus Krisztus által.
Az iráni Isfahanból származó 59 éves Mehdi Dibaj tíz éven
át, 1983 óta volt letartóztatva egy iráni börtönben, mert
keresztyén hitéről nyilvánosan is bizonyságot tett. 1993.
december 21-én, Karácsony előtt három nappal, a teheráni
legfelsőbb bíróság, az Iráni Forradalmi Tanács kötél
általi halálra ítélte. „Az iszlámvallástól való
elpártolás” és „Allah prófétájának (Mohamednek) és a
többi szentnek állítólagos (írásbeli) káromlása, valamint
Khomeini Ayatollah megsértése” címén emeltek vádat ellene.
Az utóbbi vádakat a kézírás vizsgálata alapján ugyan
visszavonták, a fő vád azonban megmaradt: aposztázia
(hitehagyás). Súlyosbította, hogy Mehdi Dibaj iszlám szülők
gyermekeként tizenkét éves koráig az előírt iszlám
rítusokat követte; csakhogy azután nem gyakorolt semmiféle
vallásos hitet, míg tizenkilenc éves korában a keresztyén
vallás mellett nem döntött. Ezt az Iránban fennálló jog
szerint blaszfémiának ítélték (egy nem iszlámvallás
melletti hitvallás ill. az iszlámból való kitérés
kegyeletsértésnek, sőt istenkáromlásnak számít), amit csak
megbánás vagy halálbüntetés követhet. Mivel azonban a
vádlott nem volt hajlandó ebben megbánást tanúsítani, hanem
szilárdan ragaszkodott nem iszlám hitéhez, kivégzésre
ítélték.
Az ítélet kihirdetése után Mehdi Dibaj a következő
végakaratot írta: Köszöntésem önöknek! Isten neve előtti
hódolattal és Jézus Krisztusban, a mi Urunkban és
Megváltónkban való hitben, örömben és békességgel fogadom
a halálbüntetést. Utolsó kívánságom, hogy
1. az ítéletet mielőbb hajtsák végre,
2. holttestemet orvosi célokra a Babol orvosi egyetemnek adják
át,
3. engedjék meg, hogy a nyakamban függő keresztet megtartsam,
4. engedjék meg, hogy a kivégzés előtt a szent úrvacsorában
részesüljek…
5. Minden tulajdonomat az egyházra hagyományozom, és
gyermekeimet annak az Istennek a kezébe ajánlom, akinek
hatalmában van őket úgy megőrizni, hogy növekedjenek a
kegyelemben és a mi Urunk Jézus, Krisztus megismerésében.
Ámen.
Miután világszerte sokan felemelték szavukat életéért,
1994. január 17-én meglepetésszerűen szabadon bocsátották
Mehdi Dibajt.
A következőkben közreadjuk azt a védőiratot, amelyet a
döntő eljárás előtt, 1993. december 3-án adott át a
bíróságnak. (Angolból németre fordította Albrecht Hauser
misszionárius, Herrenberg.)
„Isten Szent nevében, aki földi és örök életünk
adója”
Teljes alázattal szeretném hálámat kifejezni a menny és
föld Bírájának, hogy megadta nekem ezt a kivételes alkalmat.
Alázattal várom az Urat, aki engem ígérete szerint meg tud
szabadítani ettől a rám váró ítélettő1. Kérem a
bíróság jelenlevő tagjait, hogy türelemmel hallgassák meg
védekezésemet, és az Úr neve iránt tanúsítsanak
tiszteletet.
Keresztyén vagyok: egy bűnös ember, de hiszem, hogy bűneim
miatt Jézus elvállalta a kereszthalált, és feltámadása és
a halál feletti győzelem által a szent Isten színe előtt
igazzá tett. Az igaz Isten erről a tényről az ő szent
Igéjében, az Evangéliumban beszé1. Jézus neve Megváltót
jelent, mert „ő szabadítja meg népét annak bűneiből”
(Mt 1,21). Jézus saját vérével fizette ki a mi bűneinkért
járó büntetést, és nekünk új életet adott, hogy mi a
Szentlélek segítségével Isten dicsőségére élhessünk, és
gátat képezzünk a korrupció ellen, az áldás és a
gyógyulás csatornái legyünk, akiket Isten szeretete őriz.
Ő parancsolta nekem, hogy jósága viszonzásául magamat
megtagadjam, és egészen az ő követésére szánjam, és akkor
se féljek emberektől, ha azok testemet megölnék is. Ellenben
annál inkább bízzam rá magam Teremtőmre, aki engem
megkoronázott a kegyelem és az irgalom koronájával. Ő az ő
szeretteinek hatalmas védelmezője és jutalmazója.
„Aposztáziával”, azaz a hittől való elszakadással
vádoltak! A láthatatlan Isten, aki ismeri szívünket, megadta
nekünk, keresztyéneknek azt a bizonyosságot, hogy mi nem
kárhozatos hittagadóknak számítunk, hanem sokkal inkább az
(örök)életet megragadó hívők vagyunk. Az iszlám törvény
szerint aposztata az a személy, aki sem Istenben, sem a
prófétákban, sem a halottak feltámadásában nem hisz. Mi,
keresztyének, mind a hármat hisszük!
Önök azt mondják: „Muzulmán voltál és keresztyén
letté1.” - Nem úgy, hiszen éveken át semmilyen vallásom
nem volt. Hosszú keresgélés és tudakozódás után fogadtam
el Isten hívását: hittem az Úr Jézus Krisztusban, hogy
örök életem legyen. Vallásukat az emberek választják
maguknak, - a keresztyént Krisztus választja ki magának:
„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak
titeket.” (Ján 15,16) Mikor? „A világ alapítása
előtt.” (Ef 1,4)
„Születésed óta muzulmán voltál” - mondják. Isten pedig
azt mondja: „Kezdettől fogva keresztyén voltál.” Ezt azzal
magyarázza, hogy sok ezer évvel ezelőtt, sőt már a világ
teremtése előtt kiválasztott minket, hogy Jézus Krisztus
áldozata által az ő tulajdona legyünk. Keresztyénnek lenni
ezt jelenti: Jézus Krisztushoz tartozni.
Az örökkévaló Isten, aki már kezdetben látja a dolgok
végét, és aki engem kiválasztott arra, hogy az ő tulajdona
legyek, - már öröktől fogva tudta, kinek fog a szíve
őhozzá hajolni, de azokról is tudott, akik képesek lennének
hitüket és üdvösségüket egy fazék zabkásáért eladni.
Vállalom, hogy az egész világ ellenem legyen, csak a
Mindenható Isten velem legyen. Kész vagyok arra, hogy
aposztatának bélyegezzenek, ha tudom, hogy ezzel a Dicsőséges
Isten tetszésére szolgálok. Az ember azt nézi, ami a szeme
előtt van, de az Úr a szívet nézi. És annak az Istennek, aki
örökkön létezik, semmi sem lehetetlen. Minden hatalom mennyen
és földön az ő kezében van.
A mindenható Isten talpra fogja állítani mindazokat, akiket ő
kiválasztott, a többieket pedig elveti. Egyeseket magához fog
venni, másokat pedig elutasít. Némelyeket a mennybe, másokat
a pokolra fog küldeni (Máté 25,41). Nos, mivel Isten meg tudja
tenni, amit akar, ki választhatna el minket Isten
szeretetétől? Vagy kicsoda ronthatja el a Teremtő és
teremtménye közti kapcsolatot, vagy ki győzhet) le egy olyan
szívet, amely az Úrhoz hű akar maradni? A hívő embert Isten
megmenti, és a Mindenható árnyékában biztonságban van!
A mi menedékhelyünk Isten kegyelmi trónja. Ő kezdettől fogva
a Felmagasztalt. Tudom, kiben hiszek. Ő képes rá, hogy
mindvégig megőrizze mindazt, amit rámbízott, egészen addig,
amíg Isten országát el nem érem. Ez az ország az a hely,
ahol az igazak fényleni fognak, mint a nap,- akik pedig gonoszt
cselekszenek, a pokol tüzében fogják büntetésüket megkapni.
Önök felszólítanak: „Térj vissza!” - De hát kihez
térhetnék az én Istenem karjaiból? Helyes lenne-e, ha az
Isten igéjének való engedelmesség helyett azt fogadnám el,
amit emberek tanácsolnak?
Már 45 éve járom utamat a csodák Istenével. Irántam való
jósága oltalmazó árnyékként borul fölém, és annyi
mindent köszönhetek atyai szeretetének és gondoskodásának!
Jézus szeretete egész lényemet betöltötte, és testem minden
tagjában érzem az ő szeretetének melegét. Isten, aki nekem
dicsőségem és védelmezőm, bőséges áldásával és
csodáival megbizonyította, hogy sajátjának tekint engem. Ez a
hitpróba fényes példa erre: a jóságos Isten mindazokat
megdorgálja és megpróbálja, akiket szeret. A mennyországra
készítgeti őket. Isten, aki Dániel barátait megőrizte a
tüzes kemencében, engem is megőrzött fogságom kilenc éve
alatt, és mindezek a rossz dolgok javunkra és épülésünkre
szolgáltak (Róm 8,28) olyannyira, hogy túláradó örömmel
és hálával vagyok tele.
Jób Istene megvizsgálta hitemet és odaadásomat, hogy
hosszútűrésemet és hűségemet erősítse. Ez alatt a kilenc
év alatt minden egyéb kötelezettségemtől felmentett,
úgyhogy az ő áldott nevének védelme alatt imádsággal és
Igéjének tanulmányozásával tölthettem időmet. Megpróbált
és töredelmes szívvel növekedhettem az én Uram
megismerésében. Áldom az Urat az egyedülálló
lehetőségért. „Teret adtál nekem szükségemben. Javamra
vált a nagy keserűség, és a te jóságod újjáélesztett
engem.” Ó, Istennek mily nagy áldásai várnak azokra, akik
őt félik!
Önök szememre hányták az én evangélizálásomat. De: „ha
nem figyelmezteted a vakot a kútgödörnél, ez
bűncselekmény.” (perzsa mondás) Vallásos kötelességünk
tehát, hogy meggyőzzük a bűnösöket, hogy amíg még nyitva
áll Isten kegyelmének ajtaja, megtérjenek bűnös útjukról,
és menedéket találjanak az igazságos Isten haragja és a
jövendő szörnyű ítélet elől.
Jézus Krisztus mondja: „Én vagyok az ajtó, ha valaki rajtam
át bemegy, üdvözül.” (Jn 10,9) - „Én vagyok az út, az
igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak
énáltalam.” (Jn 14,16) – „Nincsen senkiben másban
üdvösség, mert nem adatott az embereknek az ég alatt más
név, amely által megtartatnánk.” (Csel. 4,12)
Isten egyetlen prófétája sem támadt fel a halottak közül,
csak Jézus Krisztus, Isten Fia, és ő a mi közbenjárónk
örökké, ő a mi Megváltónk. Aki őt elismeri, annak örök
élete van. Én, haszontalan bűnös, hiszek az ő szeretett
személyében, minden szavában és minden csodájában,
amelyekről az Evangélium szól, és így életemet az ő
kezébe tettem. Amíg élek, neki szolgálhatok. Ha meghalok,
Krisztusnál lehetek. Így nemcsak hogy megbékélek azzal, hogy
fogoly vagyok az ő szent nevének dicsőségére, hanem kész is
vagyok arra, hogy életemet Jézusért, az én Uramért odaadjam.
Ezáltal hamarabb ott lennék az ő országában, azon a helyen,
ahol Isten választottai az örök életbe lépnek át, míg az
istentelenek és gonosztevők az örök kárhozatra jutnak.
Isten jósága és áldó, gyógyító keze, nyugodjék
mindannyiukon! Ámen.
Tisztelettel, az Önök keresztyén foglya:
Mehdi Dibaj
???
A vádlott barátja, Sam Yeghnazar, akinek az itt közreadott
két szöveget köszönhetjük, ezt írta 1994. január 11-i
levelében Albrecht Hauser misszionáriusnak:
„Sok iráni keresztyént erősít és bátorít Dibaj
bizonyságtétele, akik az iszlámból tértek át, és nagy
áldozatokat hoznak hitükért a kemény üldöztetésben.
Sohasem nyílt még meg egyetlen nép sem Jézus befogadására
olyan bizonyságtétel nélkül, amellyel ne járt volna együtt
áldozat is. Az iráni keresztyének készek Urukért meghalni,
abban a bizonyosságban, hogy Isten azt akarja, hogy az
Evangélium hirdetése sok iráni embert vezessen Krisztushoz.
Ha önök Dibaj testvérért imádkoznak, könyörögjenek a 60
millió iráni üdvösségéért is, akikért Krisztus életét
áldozta a kereszten. Hisszük, hogy Isten semmissé tudja tenni
a pogányok szándékát (Zsolt 33,10-11), és hogy Dibajt
továbbra is meg tudja menteni az őt fenyegető haláltól.
Imádkozzunk örömmel és hálaadással, mert ez az Isten
örökkévaló akarata.
Az iráni szenvedő egyház nevében:
Sam Yeghnazar
* * *
A Lutheránus Világszövetség
hivatalosan tiltakozott Genfben, Irán nagykövetségén két
protestáns lelkész meggyilkolása miatt. A hírügynökségek
jelentése szerint Mehdi Dibaj lelkész holttestét lőtt
sebekkel július elején találták meg. Kevéssel előbb Tedhis
Michailian örmény protestáns lelkész halt meg hasonló
körülmények között. Dibaj lelkészt eredetileg halálra
ítélték az iszlámvallásról keresztyénségre való
áttérése miatt, de íte1etét külföldi tiltakozások miatt
kilenc évi börtönfogságra változtatták. Ezt letöltötte
és januárban szabadult. Michailian lelkész a protestáns
lelkészek tanácsának elnöke volt Iránban. Két nappal
váratlan eltűnése után lőtt sebekkel, holtan találták meg.
Egy svájci egyházi szervezet jelentése szerint június óta
legalább öt további keresztyén eltűnéséről érkeztek
hírek Iránból.