Egy igaz megtért keresztény felemelkedése az örök életbe Jézus Krisztus által.


Az iráni Isfahanból származó 59 éves Mehdi Dibaj tíz éven át, 1983 óta volt letartóztatva egy iráni börtönben, mert keresztyén hitéről nyilvánosan is bizonyságot tett. 1993. december 21-én, Karácsony előtt három nappal, a teheráni legfelsőbb bíróság, az Iráni Forradalmi Tanács kötél általi halálra ítélte. „Az iszlámvallástól való elpártolás” és „Allah prófétájának (Mohamednek) és a többi szentnek állítólagos (írásbeli) káromlása, valamint Khomeini Ayatollah megsértése” címén emeltek vádat ellene. Az utóbbi vádakat a kézírás vizsgálata alapján ugyan visszavonták, a fő vád azonban megmaradt: aposztázia (hitehagyás). Súlyosbította, hogy Mehdi Dibaj iszlám szülők gyermekeként tizenkét éves koráig az előírt iszlám rítusokat követte; csakhogy azután nem gyakorolt semmiféle vallásos hitet, míg tizenkilenc éves korában a keresztyén vallás mellett nem döntött. Ezt az Iránban fennálló jog szerint blaszfémiának ítélték (egy nem iszlámvallás melletti hitvallás ill. az iszlámból való kitérés kegyeletsértésnek, sőt istenkáromlásnak számít), amit csak megbánás vagy halálbüntetés követhet. Mivel azonban a vádlott nem volt hajlandó ebben megbánást tanúsítani, hanem szilárdan ragaszkodott nem iszlám hitéhez, kivégzésre ítélték.
Az ítélet kihirdetése után Mehdi Dibaj a következő végakaratot írta: Köszöntésem önöknek! Isten neve előtti hódolattal és Jézus Krisztusban, a mi Urunkban és Megváltónkban való hitben, örömben és békességgel fogadom a halálbüntetést. Utolsó kívánságom, hogy
1. az ítéletet mielőbb hajtsák végre,
2. holttestemet orvosi célokra a Babol orvosi egyetemnek adják át,
3. engedjék meg, hogy a nyakamban függő keresztet megtartsam,
4. engedjék meg, hogy a kivégzés előtt a szent úrvacsorában részesüljek…
5. Minden tulajdonomat az egyházra hagyományozom, és gyermekeimet annak az Istennek a kezébe ajánlom, akinek hatalmában van őket úgy megőrizni, hogy növekedjenek a kegyelemben és a mi Urunk Jézus, Krisztus megismerésében. Ámen.
Miután világszerte sokan felemelték szavukat életéért, 1994. január 17-én meglepetésszerűen szabadon bocsátották Mehdi Dibajt.
A következőkben közreadjuk azt a védőiratot, amelyet a döntő eljárás előtt, 1993. december 3-án adott át a bíróságnak. (Angolból németre fordította Albrecht Hauser misszionárius, Herrenberg.)
„Isten Szent nevében, aki földi és örök életünk adója”
Teljes alázattal szeretném hálámat kifejezni a menny és föld Bírájának, hogy megadta nekem ezt a kivételes alkalmat. Alázattal várom az Urat, aki engem ígérete szerint meg tud szabadítani ettől a rám váró ítélettő1. Kérem a bíróság jelenlevő tagjait, hogy türelemmel hallgassák meg védekezésemet, és az Úr neve iránt tanúsítsanak tiszteletet.
Keresztyén vagyok: egy bűnös ember, de hiszem, hogy bűneim miatt Jézus elvállalta a kereszthalált, és feltámadása és a halál feletti győzelem által a szent Isten színe előtt igazzá tett. Az igaz Isten erről a tényről az ő szent Igéjében, az Evangéliumban beszé1. Jézus neve Megváltót jelent, mert „ő szabadítja meg népét annak bűneiből” (Mt 1,21). Jézus saját vérével fizette ki a mi bűneinkért járó büntetést, és nekünk új életet adott, hogy mi a Szentlélek segítségével Isten dicsőségére élhessünk, és gátat képezzünk a korrupció ellen, az áldás és a gyógyulás csatornái legyünk, akiket Isten szeretete őriz.
Ő parancsolta nekem, hogy jósága viszonzásául magamat megtagadjam, és egészen az ő követésére szánjam, és akkor se féljek emberektől, ha azok testemet megölnék is. Ellenben annál inkább bízzam rá magam Teremtőmre, aki engem megkoronázott a kegyelem és az irgalom koronájával. Ő az ő szeretteinek hatalmas védelmezője és jutalmazója.
„Aposztáziával”, azaz a hittől való elszakadással vádoltak! A láthatatlan Isten, aki ismeri szívünket, megadta nekünk, keresztyéneknek azt a bizonyosságot, hogy mi nem kárhozatos hittagadóknak számítunk, hanem sokkal inkább az (örök)életet megragadó hívők vagyunk. Az iszlám törvény szerint aposztata az a személy, aki sem Istenben, sem a prófétákban, sem a halottak feltámadásában nem hisz. Mi, keresztyének, mind a hármat hisszük!
Önök azt mondják: „Muzulmán voltál és keresztyén letté1.” - Nem úgy, hiszen éveken át semmilyen vallásom nem volt. Hosszú keresgélés és tudakozódás után fogadtam el Isten hívását: hittem az Úr Jézus Krisztusban, hogy örök életem legyen. Vallásukat az emberek választják maguknak, - a keresztyént Krisztus választja ki magának: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.” (Ján 15,16) Mikor? „A világ alapítása előtt.” (Ef 1,4)
„Születésed óta muzulmán voltál” - mondják. Isten pedig azt mondja: „Kezdettől fogva keresztyén voltál.” Ezt azzal magyarázza, hogy sok ezer évvel ezelőtt, sőt már a világ teremtése előtt kiválasztott minket, hogy Jézus Krisztus áldozata által az ő tulajdona legyünk. Keresztyénnek lenni ezt jelenti: Jézus Krisztushoz tartozni.
Az örökkévaló Isten, aki már kezdetben látja a dolgok végét, és aki engem kiválasztott arra, hogy az ő tulajdona legyek, - már öröktől fogva tudta, kinek fog a szíve őhozzá hajolni, de azokról is tudott, akik képesek lennének hitüket és üdvösségüket egy fazék zabkásáért eladni. Vállalom, hogy az egész világ ellenem legyen, csak a Mindenható Isten velem legyen. Kész vagyok arra, hogy aposztatának bélyegezzenek, ha tudom, hogy ezzel a Dicsőséges Isten tetszésére szolgálok. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr a szívet nézi. És annak az Istennek, aki örökkön létezik, semmi sem lehetetlen. Minden hatalom mennyen és földön az ő kezében van.
A mindenható Isten talpra fogja állítani mindazokat, akiket ő kiválasztott, a többieket pedig elveti. Egyeseket magához fog venni, másokat pedig elutasít. Némelyeket a mennybe, másokat a pokolra fog küldeni (Máté 25,41). Nos, mivel Isten meg tudja tenni, amit akar, ki választhatna el minket Isten szeretetétől? Vagy kicsoda ronthatja el a Teremtő és teremtménye közti kapcsolatot, vagy ki győzhet) le egy olyan szívet, amely az Úrhoz hű akar maradni? A hívő embert Isten megmenti, és a Mindenható árnyékában biztonságban van!
A mi menedékhelyünk Isten kegyelmi trónja. Ő kezdettől fogva a Felmagasztalt. Tudom, kiben hiszek. Ő képes rá, hogy mindvégig megőrizze mindazt, amit rámbízott, egészen addig, amíg Isten országát el nem érem. Ez az ország az a hely, ahol az igazak fényleni fognak, mint a nap,- akik pedig gonoszt cselekszenek, a pokol tüzében fogják büntetésüket megkapni.
Önök felszólítanak: „Térj vissza!” - De hát kihez térhetnék az én Istenem karjaiból? Helyes lenne-e, ha az Isten igéjének való engedelmesség helyett azt fogadnám el, amit emberek tanácsolnak?
Már 45 éve járom utamat a csodák Istenével. Irántam való jósága oltalmazó árnyékként borul fölém, és annyi mindent köszönhetek atyai szeretetének és gondoskodásának! Jézus szeretete egész lényemet betöltötte, és testem minden tagjában érzem az ő szeretetének melegét. Isten, aki nekem dicsőségem és védelmezőm, bőséges áldásával és csodáival megbizonyította, hogy sajátjának tekint engem. Ez a hitpróba fényes példa erre: a jóságos Isten mindazokat megdorgálja és megpróbálja, akiket szeret. A mennyországra készítgeti őket. Isten, aki Dániel barátait megőrizte a tüzes kemencében, engem is megőrzött fogságom kilenc éve alatt, és mindezek a rossz dolgok javunkra és épülésünkre szolgáltak (Róm 8,28) olyannyira, hogy túláradó örömmel és hálával vagyok tele.
Jób Istene megvizsgálta hitemet és odaadásomat, hogy hosszútűrésemet és hűségemet erősítse. Ez alatt a kilenc év alatt minden egyéb kötelezettségemtől felmentett, úgyhogy az ő áldott nevének védelme alatt imádsággal és Igéjének tanulmányozásával tölthettem időmet. Megpróbált és töredelmes szívvel növekedhettem az én Uram megismerésében. Áldom az Urat az egyedülálló lehetőségért. „Teret adtál nekem szükségemben. Javamra vált a nagy keserűség, és a te jóságod újjáélesztett engem.” Ó, Istennek mily nagy áldásai várnak azokra, akik őt félik!
Önök szememre hányták az én evangélizálásomat. De: „ha nem figyelmezteted a vakot a kútgödörnél, ez bűncselekmény.” (perzsa mondás) Vallásos kötelességünk tehát, hogy meggyőzzük a bűnösöket, hogy amíg még nyitva áll Isten kegyelmének ajtaja, megtérjenek bűnös útjukról, és menedéket találjanak az igazságos Isten haragja és a jövendő szörnyű ítélet elől.
Jézus Krisztus mondja: „Én vagyok az ajtó, ha valaki rajtam át bemegy, üdvözül.” (Jn 10,9) - „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (Jn 14,16) – „Nincsen senkiben másban üdvösség, mert nem adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által megtartatnánk.” (Csel. 4,12)
Isten egyetlen prófétája sem támadt fel a halottak közül, csak Jézus Krisztus, Isten Fia, és ő a mi közbenjárónk örökké, ő a mi Megváltónk. Aki őt elismeri, annak örök élete van. Én, haszontalan bűnös, hiszek az ő szeretett személyében, minden szavában és minden csodájában, amelyekről az Evangélium szól, és így életemet az ő kezébe tettem. Amíg élek, neki szolgálhatok. Ha meghalok, Krisztusnál lehetek. Így nemcsak hogy megbékélek azzal, hogy fogoly vagyok az ő szent nevének dicsőségére, hanem kész is vagyok arra, hogy életemet Jézusért, az én Uramért odaadjam. Ezáltal hamarabb ott lennék az ő országában, azon a helyen, ahol Isten választottai az örök életbe lépnek át, míg az istentelenek és gonosztevők az örök kárhozatra jutnak.
Isten jósága és áldó, gyógyító keze, nyugodjék mindannyiukon! Ámen.
Tisztelettel, az Önök keresztyén foglya:
Mehdi Dibaj
???
A vádlott barátja, Sam Yeghnazar, akinek az itt közreadott két szöveget köszönhetjük, ezt írta 1994. január 11-i levelében Albrecht Hauser misszionáriusnak:
„Sok iráni keresztyént erősít és bátorít Dibaj bizonyságtétele, akik az iszlámból tértek át, és nagy áldozatokat hoznak hitükért a kemény üldöztetésben. Sohasem nyílt még meg egyetlen nép sem Jézus befogadására olyan bizonyságtétel nélkül, amellyel ne járt volna együtt áldozat is. Az iráni keresztyének készek Urukért meghalni, abban a bizonyosságban, hogy Isten azt akarja, hogy az Evangélium hirdetése sok iráni embert vezessen Krisztushoz.
Ha önök Dibaj testvérért imádkoznak, könyörögjenek a 60 millió iráni üdvösségéért is, akikért Krisztus életét áldozta a kereszten. Hisszük, hogy Isten semmissé tudja tenni a pogányok szándékát (Zsolt 33,10-11), és hogy Dibajt továbbra is meg tudja menteni az őt fenyegető haláltól. Imádkozzunk örömmel és hálaadással, mert ez az Isten örökkévaló akarata.
Az iráni szenvedő egyház nevében:
Sam Yeghnazar

* * *

A Lutheránus Világszövetség
hivatalosan tiltakozott Genfben, Irán nagykövetségén két protestáns lelkész meggyilkolása miatt. A hírügynökségek jelentése szerint Mehdi Dibaj lelkész holttestét lőtt sebekkel július elején találták meg. Kevéssel előbb Tedhis Michailian örmény protestáns lelkész halt meg hasonló körülmények között. Dibaj lelkészt eredetileg halálra ítélték az iszlámvallásról keresztyénségre való áttérése miatt, de íte1etét külföldi tiltakozások miatt kilenc évi börtönfogságra változtatták. Ezt letöltötte és januárban szabadult. Michailian lelkész a protestáns lelkészek tanácsának elnöke volt Iránban. Két nappal váratlan eltűnése után lőtt sebekkel, holtan találták meg. Egy svájci egyházi szervezet jelentése szerint június óta legalább öt további keresztyén eltűnéséről érkeztek hírek Iránból.