HKÉ (3) Rész. Emberek akikkel megtörtént.

Sziasztok

Szeretném elmondani nektek azt, ami velem történ 12-évvel ezelőtt, minek hatására jócskán megváltozott az életről, a „valóságról” alkotott addigi felfogásom. Ez az élmény is kapcsolódik a halál utáni élethez, sőt részemről ennél többet is jelent. Ha valaki, úgy 20-évvel ezelőtt ilyesmit mesélt volna nekem, bizony alaposan kinevettem volna. Ezért azzal, hogy elmesélem, én sem várhatom el senkitől, hogy el is fogadja, amit mondok.
Gyermekkoromtól kezdve a természettudomány volt a hobbym. Különösen a biológia és a csillagászat vonzott igazán.
Egyik alkalommal, amikor az egyik barátommal tudományos dolgokról beszélgettünk, megemlített nekem valamit a Bibliából. Természetesen, arra kértem, szeretném, ha továbbra is komoly dolgokról beszélgetnénk, mivel ilyesmit, gondoltam, csak tanulatlan emberek képesek elhinni.
Mondd csak -folytatta- ugye képes vagy két, három tudós könyvét elolvasni egy tudományos hipotézisről ahhoz, hogy kialakítsd a saját véleményedet a témáról. Igen, válaszoltam. Ha egyik dologban ilyen alapos vagy, vajon helyénvaló, ha a másikban minden alapismeret nélkül ítéletet mondasz, hiszen még Bibliád sincs? Igazad van, válaszoltam. Megígértem erre majd visszatérünk, de magamban ostobaságnak tartottam.
Ebben az időben még kamionnal jártam a világot. Antwerpen az egyik kedvenc városom volt. Nem sokkal a beszélgetés után, útban Anglia felé, szintén megálltam Antwerpenben, hogy szokás szerint egy kicsit körülnézzek. Mire vissza értem a városból, valaki a szélvédőmre helyezett egy Magyar nyelvű Bibliát. Eszembe jutott a beszélgetés. Gondoltam itt az alkalom, mire legközelebb találkozunk, már legalább érvelni is tudok a barátomnak. Olvasni kezdtem. Egyszer, kétszer, és még ki tudja hányszor fogtam neki, de az az igazság, hogy szinte semmit sem értettem belőle. Sebaj, ha egyszer a fejembe vettem, hogy valaminek utána járok, akkor azt nem szoktam feladni. Évek teltek el, egyes részek történelmi háttere kezdett előttem kirajzolódni. Észrevettem, ha az Evangéliumokat olvasom, azokat könnyebben megértem. Úgy találtam Jézus tanításainak lényege, pedig közel áll az ember tisztességről alkotott elképzeléseivel. De ez még nem magyarázta meg azt a misztikát, ami valójában a kereszténység lényege.
Ehhez egy váratlan esemény adta meg a lökést.
Egyik baráti házaspár vendégeskedett nálunk, amikor valakiben felmerült az ötlet, most ne kártyázzunk, hanem próbáljunk meg szellemet idézni.(MA MÁR EZT NEM TENNÉM MEG!) Egyikünk sem hitt a szellemekben, sem Istenben, sem egyéb misztikus dologban, ezért úgy gondoltuk, ez egy jó játék lesz. Órákig semmi sem történt. Nagy sokára a pohár az igen válasz felé indult, majd különböző kérdésekre válaszolt. Ez jó darabig így ment. Persze mindenki azt gondolta, hogy a másik tologatja. Egy ízben én kérdeztem: ha itt vagy menj az igenre! Megtette. Ki vagy? Kérdeztem. Nagybátyád: Jött a válasz. Elnevettem magam. Nagybátyám 30 évvel azelőtt meghalt. A társaságban senki sem tudott arról, hogy valaha is lett volna nagybátyám. Most lebukik, aki tologatja a poharat, gondoltam. Volt ugyan is egy beceneve, amit csak én használtam egészen kis gyermekkoromban. Természetesen ezt rajtam kívül nem tudta senki. Megkérdeztem, és én el is engedtem a poharat, nehogy akaratlanul segítsek a „tologatónak”. Másodperceken belül jött a helyes válasz. Feltettem még néhány ilyen kérdést, és minden válasz tökéletesen helyes volt. A többiek nem értették miért lettem hirtelen fal fehér. Igaz is, hiszen a válaszok csak nekem jelentettek pontos információt, az ő számukra ezek csak egyszerű szavak voltak. Pl: az hogy a mamám kutyáját tényleg Puszi-nak hívták, és hogy a nagybátyám beceneve csakugyan Tuti-bácsi volt stb. Rosszul vagy? Kérdezték. Nem—válaszoltam, csak fejre állt bennem az eddigi világképem. Most jöttem rá, hogy a valóság sokkal de sokkal tágasabb, mint azt eddig gondoltam. Miért, kérdezték. Hiszen az a szó hogy „tuti”, teljesen értelmetlen, a kutyákat, pedig nem szokás puszinak hívni. De ezt a kutyát tényleg így hívták, válaszoltam. A Tuti pedig csakugyan a nagybátyám beceneve volt. Számomra azonban ettől kezdve minden megváltozott. Hiszen tisztában voltam vele, annak esélye, hogy a feltett kérdések mindegyikére elsőre „véletlenül” helyes választ kapjak, matematikailag nulla. Ha viszont az élet nem ér véget a halállal, akkor Istennek is léteznie kell.
Ettől kezdve más szemmel olvastam a Bibliát. Minden képpen meg akartam érteni a benne rejlő üzenetet. Néhány év után a legfontosabb dolgokat, már mélységeiben is érteni kezdtem. Ekkor kerestem fel különböző keresztény vezetőket. Katolikus papokat, Baptista, Pünkösdi, és egyéb lelkipásztorokat, evangélistákat, és sokat beszélgettem velük. Rájöttem, hogy a kereszténységet az emberi hatalomvágy, a túlbuzgóság, vagy is a meg nem értett dolgok megmagyarázásának kényszere darabolta ezernyi ágra. A legfontosabb dologban, Krisztus megváltói szerepében azonban minden gyülekezet egyet ért. Én minden keresztény gyülekezet tagjait egyformán Krisztushoz tartozónak vallok. Úgy gondolom, semmiképpen sem szabad ítélkeznünk mások felett, hiszen egyikünk sem vallhatja magáénak a tudás teljességét, mert arra csak egyedül Isten képes. Helyesebb dolog megtanulni megélni a mindennapi életben Krisztus szeretetét, mintsem mások szemében keresni a szálkát. Főleg, ha a mienkében akár egy egész gerenda is lehet.
Bocsánatot kérek, ha egy kicsit hosszúra sikerült az írásom, de ha már belekezdtem, szeretnék minden őszintén elmondani.
Ekkor érkezett el 1992, március utolsó vasárnapja.
Csöngettek. Egy különös szekta tagjai akartak velem beszélgetni, amibe természetesen bele is egyeztem. Hosszan beszéltek arról, hogy pontosan mikor fog eljönni a világ vége. Elmondták, hogy Isten csodái már megszűntek a földön, Jézus kijelentésére hivatkoztak, miszerint „ez a nemzedék gonosz nemzedék, nem adatik neki más jel, mint a Jónás próféta jele”. Próbáltam elmondani, hogy valamit félreértettek, hiszen ha tovább olvassák, láthatják, hogy Jézus ezek után elküldte 70 tanítványát, hogy csodákat tegyenek. Sőt, menybemenetele után az apostolai továbbra is gyógyítottak. Márk evangéliuma, pedig így fejeződik be. ”Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek, új nyelveken szólnak…….betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak”. Sajnos nekem nincs ilyen ajándékom, pedig ha lenne, biztosan segítenék vele akinek csak lehet, de tudom hogy létezik, mert volt szerencsém egy súlyos beteg ismerősömet egy ilyen helyre elvinni, és láttam hogy meggyógyult. Ezt később orvosai is megállapították.
Amikor elmentek, alig egy óra múlva furcsa dolog történt velem. Hirtelen valami nagyon nagy forróság zúdult rám. Égtek a karjaim, és az arcom. Olyan érzés volt, mintha mindenem meg akarna gyulladni. Azonnal lázat mértünk, de csak 36,6c fok volt. A szomszédtól is elkértem, a lázmérőt, hiszen biztos voltam benne, hogy az enyém elromlott. A feleségem azt mondta, valami komoly baj lehet, mert már 1 méterről is forrónak érez. Ebben egyetértettünk, de nem értettük, akkor a lázmérő ezt miért nem mutatja. Ismét csöngettek. Egy régi barátom járt erre, de azt mondta, nem maradhat, mert szörnyű fejfájás gyötri. Már hányt is emiatt, de sajnos a gyógyszerek nem enyhítették a fájdalmát. Éppen indulni készült, amikor valami különös belső hang arra késztetett, hogy ültessem le. Tedd a barátod fejére a kezedet! Hallottam egy kedves, de határozott hangot. Dehogy teszem, gondoltam, hiszen van szegénynek éppen elég baja. Az a furcsa hang újra elismételte. Nagyon meg voltam lepődve, hiszen ilyen még sohasem történt velem. Megkértem a barátomat ne kérdezzen semmit, és bátortalanul a fejére tettem a kezemet. Mit csinálsz? Kérdezte. Olyan furcsán forró lett mindenem, még a lábam is bizsereg, mintha valami áram szaladgálna benne. Jé, ez hogy lehet? Már egyáltalán nem fáj a fejem. Másnap a munkahelyemen, az egyik kollégámnak a szeme, a másiknak a dereka fájdult meg. Félrehívtam őket, és pár perc múlva elmúltak a panaszaik. Most már tudtam, hogy milyen csodálatos ajándékot kaptam, de nem értettem, és ma sem értem miért pont én? Hiszen ezer, és ezer nálam sokkal különb ember létezik a világon.
Az elmúlt évek alatt sok száz betegért imádkoztam. Közülük sokan meggyógyultak. Néhányukkal TV riport is készült, sokan pedig beírtak különböző újságoknak. Én egyiket sem kértem erre. Csak használom azt, amit az Úrtól kaptam. Amikor egyszerre sok emberért imádkozom, például egy gyülekezet előtt, ezeket a dolgokat akkor is sokan megtapasztalják.
Mindezeket azért mondtam el, érdemes néha egy pillanatra megállni, és időnként újra formálni értékrendünket. A világ nem mindig olyan, amilyennek látni szeretnénk. A valóság adott, nekünk kell néha változnunk, hogy megismerhessük.
Remélem nem haragszotok, amiért ezt az élményt megosztottam veletek.
Üdvözlettel Amazonasz

Vissza a főoldalra.